2014. július 2., szerda

Prológus

Nem emlékszem semmire, még a nevemre sem. Azt sem tudom, hogy hol vagyok.. Ürességet éreztem. Nem tudom mi miatt, de összeszorult a szívem, és a tekintetem is szomorúvá vált. A nap sugarai megvilágították az arcomat, s egy kicsit hunyorítanom kellett, hogy lássak a vakító fénytől. A távolba tekintettem, és titkon talán abban reménykedtem, hogy látok valamit. De nem volt ott semmi. Csak a friss zölden pompázó pázsit terült el alattam, s néhol felbukkant egy-egy fa. Lombkoronájuk üde zölden pompázott, s csak a lágy szellő úszott át néha az ágaik között. A tiszta égbolton egy fecskepár játszadozott, vidáman röpködtek a levegőben. Egy erősebb fuvallat suhant velem szembe, s barna, derékig érő hajzuhatagomba kapott bele egy röpke pillanatra. Kezemmel megtámasztottam magamat, de éreztem, hogy valami rátapadt a tenyeremre. Kérdőn vizsgáltam meg, és nem értettem, hogy miért véres... Letekintettem magamra, és a ruhámon virított egy nagy, piros folt. A bíborvörös folyadék még mindig szivárgott, és egyre jobban beterítette piros-fehér iskolaegyenruhámat. Lenéztem a lábamra, és a fekete combzoknim koszos volt, meg volt szaggatva s néhol kiszakadt. Feltoltam magamat, és bár nem stabilan, de lábaim valamelyest megtartottak. Egy hangos, mély, állati üvöltés visszhangzott a levegőben. Ijedten kaptam fel a fejemet, próbáltam megkeresni a hang forrását. Körbefordultam, de egyszerűen nem láttam semmit. A furcsa zaj megismétlődött. Egy szempillantás alatt, valami elsuhant előttem, ezzel felkavarva a levegőt. Az a furcsa teremtmény megállt előttem. 20 méter magas volt körülbelül, bőrét pikkelyek fedték, s a hátából két, hártyás szárnyféleség jött ki. Hatalmas karmai voltak, és üveges tekintettel nézett le rám. A félelemtől megfeszült az egész testem, minden porcikám remegett, a lábaim a földbe gyökereztek. Ha a vérző sebem miatt nem halnék meg, akkor most talán biztos lehetek abban, hogy ez a lény meg fog ölni. Homályosan láttam, és a külvilág apró zajait halkabbnak hallottam. A heves szívverésem visszhangzott a fülemben, s úgy éreztem, minden élet elszállt belőlem. A lábaim már nem bírták megtartani a testemet, s oldalra dőlve estem össze a földön.

1 megjegyzés: