2.rész: Mégis mi a jó Isten folyik itt?

Sóhajtva indultam vissza a szobába, de Ren elém állt, ezzel utamat állva. Felhúzott szemöldökkel néztem rá.

- Csak egy jó tanácsot szeretnék adni. Vagy nem, ezt vedd parancsnak. A városba nem mehetsz ki nélkülünk! Ezt vésd jól az eszedbe! – mutatóujját felemelte a levegőbe, és megbökte vele a homlokomat. Meg sem várta mit válaszolok, köddé vált a folyosón. Fáradt sóhajjal léptem be a szobába, és vetettem magam az ágyra. A kezembe kaptam a telefont és újra kutatni kezdtem. Hmm...

- Kedvencek... - olvastam hangosan. Ennek a tartalma valamiért különleges volt. Ha ötvenszer nem, akkor egyszer sem olvastam azt a szót, hogy "Titanic". Holnap erről meg fogom kérdezni Shizukát...

~

Másnap reggel mintha kilőttek volna, úgy pattantam ki az ágyból. Szinte futva mostam fogat, s öltöztem fel. Toporogtam egy kicsit a lány ajtaja előtt, mert féltem megkérdezni... Amire sikerült elég bátorságot gyűjtenem, addigra ő már kinyitotta az ajtót.

- Jó reggelt Zakuro-chan! - mosolygott miközben beljebb invitált. 

Elmeséltem neki, hogy mit találtam a telefonon tegnap.

- Na, tudsz segíteni? - könyörgőn néztem rá miközben a csuklóm szorongattam. Valami, ami a múltammal kapcsolatos jól jöhet, mert akkor talán több emlékfoszlány jönne elő... Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy nem vettem észre Shizukát, ezért megkocogtatta a vállam.

- Hahó! Mondom megtaláltam. Ez a bizonyos Titanic a te Világodban egy népszerű, romantikus film.

- Ó... - Egy film. Nem is biztos, hogy most tetszene, mert teljesen más az ízlésem valószínűleg, mint egykor volt..

- Mi ez a csalódott ó? Ha már megkerestem, akkor nem akarod megnézni?

- Mit nem akar megnézni? – lépett elő mögülem ásítva Kazuki. Szürke tincsei össze-vissza meredtek, valószínűleg nemrég kelt fel.

- Ez az! – kapott a fejéhez a lány, mintha hirtelen eszébe jutott volna valami – Nézzük meg együtt a Titanicot! – ugrándozott örömében. Kazukival összenéztünk, afféle „Szerinted most ő jól van?” nézéssel. Erre a hangzavarra a többi három tag is előbujt. Szemüket dörzsölve, bágyadt tekintettel bámultak ránk. Shizuka velük is közölte a nagy hírt, hogy filmet nézünk, de nem biztos, hogy ezekre a reakciókra számított…

- Haa? Nem akarok valami csöpögős filmet megnézni… - nyávogott Shinji, és eltűnt a folyosó végén.

- Az ilyen filmek olyan embereknek való, akik azt hiszik, hogy a valóságban is minden úgy történik, ahogy ezekben van.. Köszönöm, inkább kihagyom – szólta le az ötletet Ren, miközben megpördült a sarkán és lassan kisétált. Pff, ha azt hiszi, hogy ez menő kivonulás volt, akkor téved. Viszont, ez a jeges tekintete nagyon zavar. Mosolyogni sem láttam még az ittlétem alatt…
- Mit bambulsz, ha? – pöckölte meg a homlokom Shinji. Odakaptam a fájó részhez, és szúrós szemekkel néztem rá.
- Most már semmit… - duzzogtam.
- Na, gyere, akkor csak mi ketten nézzük meg! – ragadta meg a karom Shizuka.
- Várjatok, én is megyek! – szólalt meg a hófehér hajú szépfiú, Kazuma.
- Akkor javítok, hárman nézzük – csapta össze a tenyerét a lány.
- Csinálok nasit! – ajánlottam fel és megindultam a konyha felé.
Valami egyszerű, sütés nélküli sütit dobtam össze. Felpakoltam mindet egy tálcára, s bevittem őket a nappaliban várakozó kétszemélyes társaságnak. Tágra nyílt szemekkel néztem, ahogy a nagy fehér falra vetítették fel a filmet. Legalább jó nagyban látjuk! Leültem melléjük a kanapéra, és éppen indítottuk volna a filmet, amikor Kazuki és Shinji lépett be a szobába.
- Nehogy azt higyjétek hogy érdekel, csak nincs jobb dolgom – fonta össze a karjait Shinji. – Na, csusszanj odébb törpi! – nézett rám. Törpi?! Arrébb mentem, hogy le tudjanak ülni. Kazuki leült középre, és nagy terpeszbe rakta a lábait, ezért mi szűkösebben ültünk. Megértem, hogy nagy lábad van, de na, gondolj másokra is… Ahogy Shizuka elindította a filmet, Shinji lazán átdobta a kezét a vállamon, így átölelve azt. Nem szóltam, mert ha ő ettől boldogabb..
- Nem mész onnan! – csapott rá ököllel a combjára hirtelen a lány. Tényleg, megígérte, hogy meg fog védeni! Köszönöm, Shizuka!
- Ha sírnod kell, nyugodtan hozzám bújhatsz! – próbálkozott tovább a srác.
- Köszi, inkább nem.. – mosolyogtam kínosan.
- Hah? Azt hiszed, hogy azért akarom, hogy a melleid hozzám préselődjenek? El kell, hogy keserítselek, mert te la-pos vagy.. – röhögött a képembe.
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Eléggé felforrt ettől a vérem. Megropogtattam az ujjam, és pszichopata fejjel a szemébe néztem.
- Utolsó kívánság?
- Hmm, talán ez – komolyan felém fordult, kinyújtotta a kezét, és letapizott. – Oké, talán mégsem annyira kicsik! – húzta gúnyos mosolyra ajkait. Mielőtt jól beverhettem volna a képét, Shizuka a rókalángjaival.. Khm, ököllel belebokszolt Shinji ágyékába. Az ütés se lehetett kicsi, plusz még égethetett is.. Szegény fiú a fájdalomtól nem kicsit üvöltött fel. Miután megnyugodott, egy marék sütit tömött a szájába, és mereven bámulta a Titanicot.

~

A film megtette hatását… Nem erre számítottam. A sós könnycseppek mindenki arcát jól eláztatták, sőt, a sírásunk fokozatosan kezdett hangos zokogássá változni.
- Miért kellett Jack-nek meghalni? – törölgette szemeit Shizuka. Én nem bírtam megszólalni, csak hevesen bólogattam, ezzel jelezve, hogy egyet értek Shizukával. Az ajtó nagy csapódással nyílt ki, s mögötte megjelent Ren. Szerintem mindenre számított, csak erre nem.
- Mégis mi a jó Isten folyik itt? – sokkolt le teljesen. Senki nem bírt egy szót se szólni, csak bőgtünk tovább.